This section is made for those, who are questioning the establishment of my blog.
Well, here you go then.
This blog is primarily dedicated for those people who I promised that I will let them know about my current status in Japan (latest news, experiences) - so far this seems the best solution to do that :)

But of course it doesn't mean that it's only for them. Everybody is more than welcome, even those one’s who aren’t in a close relation with me, or don’t know any details. That’s why I made a short introduction. :)

(Haters gonna hate) 

As some of you already knew it, I’m going to spend the upcoming 6 months in Japan. So for those who didn’t, I’m telling you right now that currently I’m doing my mandatory internship at Mitsubishi-Fuso.

How come Japan?

The question could rightly arises in some of you. Well, the answer isn’t that complicated. It just happend so spontageously, like most of the things in my life. For instance Denmark. Speaking of which, as I mentioned in the first lines I’m still doing my bachelor and I’m about to graduate after this internship. (HOPEFULLY) :)

Back to the main topic, frankly the reason behind Japan is my curiousity. I’m that kind of person who likes to travel, explore, take upon challenges and absolutely not afraid to try out new things. So basically that was the main reason.
There were no related subjects, courses, whatsoever, which could have possibly affected on my decision. Except one elective subject, which was about Asian culture, but it wasn’t just about Japan and it didn’t long last more than a semester.

So yeah more like the place, culture, language and lifetsyle were the determining factors besides my curiousity.

Therefore, after roughly 2 minutes of consideration at home (whether I really want to do it or not), eventually I decided to search Japanese internship possibilities. :)
I don’t really want to get into the whole process, since it was waay too long and I was literally suffering because of the long waiting period, approvals, contracts and so on..
What’s important, that I found my desired one. ;)
(The internship is obviously related to my ’’International Sales and Marketing” studies.)

Basically that’s the whole story behind it in a nutshell.
I'm here in Motosumiyoshi just about 20 minutes from Tokyo and getting familiar with the local habits :)

After this small introduction, everybody has a clue now and I can start talking about my experiences so far..:)

For me it’s an interesting topic here in Japan.
Why? (Don’t worry I’m not staying in sleeping capsules.)

Let’s begin with the prices.
Denmark isn’t cheap either, but this place is much more expensive (or we are just underpaid). Of course like everywhere else, the more equipped, furnished and situated a house, the more price it has (especially in Tokyo..oh god).
Here, you really have to pay a decent price after every single square meter. Not to mention the deposits, which are non-refundables.
In my case, I already paid twice (once 40k for the previous and once 20k ¥ for the current one). Obviously each was transferred to 2 different companies, since I left the very first one (I’ll get back to that later.)

Shared houses are really popular in Japan, especially among foreigners. Compared to the standard ones at home, here you have 20-24 people in the same house, instead of 3-4. :)
I know at first it sounds crazy. I couldn’t imagine it myself either. Living with 20-23 other people in a flat. But then I had no other choice, since these are the only affordable options.
What can I say, so far it works without any problems. It could be better or even worse. I mean one of my colleague used to live with 50 other people.. :)

So yeah in Japan you have to pay for space, because the 35+million people in and around Tokyo have to live somewhere. This is how it is.

But for real, how can you live with that many people without having an issue?
(Don’t tell me, you can’t understand it unless you live among them.)

Let’s take a look at my first shared house:

(Right, it’s not as beautiful as the Palace of Versaille)

However, it had everything what I needed, except the hygiene which was one of the determined factors why I left it.

The capacity of the house is up to 24, as far as I remember and while I was staying there we were around 18-19. During that month, I haven’t met with everyone and this is where the ’’living together’’ part comes.
Like I said it before, most of the tenants were foreigners, except a few Japanese ones. That meant, everybody was either an intern like me, or a full-time employee, so basically no one was at home between 9.00 am and 6.00 pm. So this is the reason why it’s not crowded, becase you basically barely meet with others at home, except in the evenings, or on the weekends (if you’re not travelling somewhere.)

(The rooms in the shared house, mine was on the left just next to the fire extinguisher)

For instance, I never had any problems in the morning, while I was preparing to work (breakfast, shower, etc..)
Furthermore, the house holds 3 shower cabins, 3-3 restrooms in each floors and a big shared living room with kitchen, jacuzzi, sauna, golf court, and a big 7.1 cinema. Okay, but we really had a vending machine, of course not for free. :))

For all these I paied 73.000¥ in each month, precisely once, because then I left.

My room was quite ok, with its (10m²) and other equipments such as, ac, wardrobe, hanger, etc.
(With well-equipped, I didn’t mean the uninvited bugs, who sometimes did an expedition in my room)

(My previous room)

So why did you leave then?

Well, as I mentioned before, I wasn’t ok with the hygienic conditions, plus I felt it a bit overpriced.
Especially, if you’re going home for dinner and sleep, it’s pointless to pay that much. And in my case this is exactly what’s happening, because I usually arrive home around 9.00 pm (not because I’m doing shitloads of overtime), but because of the gym. I mean this is the only cure against the Japanese food and going out. If you just keep eating and drinking without doing any exercises (except lifting up the chopsticks during food time), then you’ll have a great chance to take part in the next sumo competition. :))

Nonetheless, if you’re here for 6 months only, you strive to see as much as possible from Japan and these trips aren’t cheap ones. Then again, when can you do that? Only on the weekends. So it’s cruicial to save money where you can, in order to afford these remarkable adventures.

Hence, my current headquarter is a newer and a cheaper one (40k ¥).

Where we’re around 24 people now (ONLYYY?) and we have only 2 shower cabins and 2-2 restrooms for each sex in both levels, so it’s actually less than in the previous one and a shared kitchen. But fortunately, we have no waiting problems (so far), except the kitchen in rush time which I don’t prefer, cuz if Ramsay comes, he needs space.

My room is a bit smaller (6m²) and I was lacking a wardrobe at the beginning, since I don’t like dressing from my luggage, especially not in this case, since the job requires shirt as a dressing code. But I already bought one, so now it seems ok for this short-term.

(My current room and yes I made my bed before I took the pic) ;)

In addition, I had no problems with the previous renters nor with the current ones yet. It’s a very international and friendly community here. I can’t complain about that, you can find a wide varity of nationality only German from Indonesian to French. It’s how it should be. :))

Ez egy meglehetősen érdekes, és egyedülálló téma itt Japánban. (Legalábbis számomra.)

Hogy miért is? (Nyugi, nem kapszulákban alszok.)

Kezdjük is rögtön az árakkal.
Dánia sem olcsó szállás ügyileg, de ez még ettől is húzósabb. Mint mindenhol, nyilván itt is a minél jobban felszerelt, és helyileg jobban szituált házak igencsak borsos árakkal rendelkeznek. Ami hellyel-közzel helyén is van (főleg Tokyoban..pffff, inkább ne is beszéljünk róla.) De itt, valóban minden egyes négyzetméterért az embernek mélyen a saját zsebébe kell nyúlnia.
(az más kérdés persze, hogyha máséba lehet, akkor ezt nem kell figyelembe venni)
Nem is beszélve a letéti díjakról, amik vissza nem téríthetőek.
Az én esetemben az egyik helyen 40, míg a jelenlegi szobáért 20.000¥-t kellett betolni a tulajnak.

Említettem, hogy 2 helyre is kellett már előleget fizetnem, mivel 1 hét után találtam egy számomra jobbat, így nem sokat teketóriáztam 1 hónap lakhatás után, már a másik helyen is voltam.

Japánban kellőképpen nagy népszerűségnek örvendenek az úgynevezett ’’shared house’’-ok, amik nem az otthon megszokott 3-4 embert takarnak egy házban, hanem 24-et.
Többnyire ezek a lakások a külföldiek körében népszerűek, de én pl. mind a két helyen éltem/élek japán lakókkal is, akiknek a java része fiatal.
Elsőre valóban, ez a fent említett szám kicsit meglepő, sőt soknak is tűnik, de ettől csak többen szoktak egy fedél alatt lakni. Egy volt kollégám pl. 50 másik emberrel élt egy házban..:D

Úgyhogy igen, valóban itt a helyszűkösség miatt minden ingatlan drága, mivel a helyet meg kell fizetni.

De hogyan is tud ennyi ember, egy viszonylag kis helyen, mindenféle összetűzések nélkül élni?
Ez volt a legeslegelső kérdés, ami még otthon felmerült bennem. Nos, mielőtt nem tapasztaltam meg én sem tudtam elképzelni.

Vegyük az előbbi szállásomat:

(Valóban nem egy Versailles-i kastély látványa fogad bennünket)

De meg kell hagyni belülről minden meg volt, amire szükségem volt, leszámítva a higiéniát, amivel nekem fenntartásaim voltak (ez volt az egyik tényező, amiért is dobbantottam.)

A felépítését tekintve, azt hiszem, hogy maximum 24 ember lakhat ott, természetesen mindenki különszobában. Az ott létem alatt kb. 18-19-en lehettünk, és így is volt olyan, akivel nem is találkoztam az 1 hónap alatt…:D
És akkor itt jön a képbe, hogy miként is tudunk együtt élni.

(Ilyenek a szobák, az enyém rögtön balra az első volt)

Ahogyan azt korábban már említettem, java részt külföldiek által lakott volt az első helyem, ami azt jelentette, hogy kb. mindenki szintúgy gyakornok, vagy éppenséggel melós volt. Ez annyit takar, hogy reggel 9-től este 6-ig mindenki melóban van (vagyistentudjahol), és senki sincs otthon.
Amikor én végeztem a reggeli teendőimet, soha sem kellett senkire, és semmire sem várnom, volt az a zuhanyzó, mosdó, vagy éppenséggel a mellékhelyiség.
Az egész ház egyébként 3 zuhanyzóval 3-3 db mellékhelyiséggel rendelkezik két szinten megosztva, illetőleg, egy nagy közös egybenyitott konyha-nappalival, jacuzzival, szaunával, külön fedett sípályával, magán reptérrel, na jó befejeztem. De üdítős automata tényleg volt, amit persze senki sem használt, mer’ nem ingyé vót!

(Ez volt a szobám)

Mindezért csekély 73.000¥ kértek el ;)

A szobám meglehetősen nagy (10m²), és elég jól felszerelt is volt. (légkondi, ruhásszekrény, stb..lásd a fönti képen) – mondjuk a jól felszereltbe nem tartoztak bele a néhai be-be bátorkodó szentjánosbogarak, no mindegy.

Igen ám, de ha ez ember kb. csak vacsorát rittyenteni, meg aludni jár haza, minek is fizetne ennyit havonta, amikor kb. egy ággyal felszerelt szoba is megtenné (meg íróasztal, forgószék, hűtő, ruhásszekrény, egy néhány polcocska, légkondi.)
Az én esetemben meg pláne, mert én este 9-től előbb sosem érek haza (na nem azért mert annyira munkamániás vagyok), hanem, mert meló után egybű kondizni kő menni. Ez az egyetlen ellenszer a japán koszt ellen, máskülönben haza kellene gurítani..(tudjátok,  gyúrni kell vazze!)

Főleg, amikor csak fél éve van az embernek, és a szabad hétvégeire mindig próbál valami kirándulást beiktatni (erre fordítja az összes fizetését a szállás után kb. meg mulatásra), akkor azért nem mindegy, hogy mennyit tud a szállás végett megspórolni.

A jelenlegi főhadiszállásom egy újabb építésű, modernebb kecó. Itt azt hiszem, hogy 24-en vagyunk most jelenleg (CSAAAAK?!), és itt csak 2 fürdő illetve 2 férfi és 2 női mosdó jut ránk, ugyanúgy 2 szinten, egy osztott konyhával. Bár szerencsére, itt sincsenek várakozási problémák, nagyon max. a főzésnél (na akkor berágok, mert amikor Remzi színre lép, mindenki másnak helyet kell adni a chefnek.)

A szobám lényegesen kisebb (6m²), de 40.000¥-ért, és erre a kis időre ez bőven megteszi.
Felszereltségét tekintve ugyanaz, mint az előző, leszámítva, hogy itt nincs ruhásszekrény, ami elég nagy hátrány, mivel bőröndből öltözködni nem a legjobb, pláne, ha mindennap ingben kell menni melózni.
De ezt a problémát már orvosoltam a helyi amazon-on keresztül ;)

(A szobámban továbbá lakozik egy hűtő, és egy polc amire pont passzol a bőröndöm, és igen megágyaztam csak a kép kedvéért :D )

Egyébiránt a lakókkal semmi gond nem adódott se az előző, se a mostani helyen (még), szóval arra, abszolút nem lehet(ett) panaszom. Mind a két helyen jól működő, vegyes nemzetiségű közösség van (indiaitól, a németeken át, a japánokig). Ahogyan annak lennie is kell. :)

Mint azt már sokatok tudja, vagy éppenséggel már kijövetelem előtt tudta, hogy a japáni látogatásomat, a kötelező 6 hónapos szakmai gyakorlatomnak köszönhetem.

De hogyan is jött Japán?

Igazából, mint általában minden más, pusztán csak spontán. Akárcsak 3 évvel ezelőtt Dánia.
Apropó Dánia, jelenleg még mindig ott tanulok (illetve fizikailag most nyilván nem :), de annak érdekében, hogy jövőre kézhez kapjam a diplomámat, ezt a gyakorlatomat sikeresen véghez kell vinnem.

Visszatérve Japánra, hogy őszinte legyek, ide is a kíváncsiság, a kalandvágy vitt rá, hogy egyáltalán elkezdjek keresgélni, hogy milyen gyakorlati lehetőségeket is kínál ez a Távol-keleti ország.
Ugyanakkor szeretem a kihívásokat, mindig is vonzott az új dolgok kipróbálása, amiktől abszolút nem tántorodok vissza, sőt, szeretem próbára tenni magamat. Valószínűleg ezeknek a tulajdonságoknak is köszönhetem, hogy most éppen itt vagyok.

Szóval, semmiféle konkrét előzményei nem voltak a döntéshozatalom előtt, gondolok én itt a tantárgyaimra, vagy éppenséggel a szakomra. Egyik sem volt Ázsiával kapcsolatos, leszámítva egyet, de ott nem csak Japánról tanultunk, és egyébként is csak egy szemeszter erejéig volt jelen, mint választott tantárgy.

Sokkal inkább a kultúra, maga a hely, a nyelv, az emberek viselkedése, életvitele, ez az, ami nagyon vonzott, és borzasztóan furdalta a kíváncsiságomat.

Így hát otthon, kb. bő 2 perc gondolkodás után, (hogy valóban akarok-e oda menni) felütöttem a gugli keresőt, és elkezdtem gyakorlati lehetőségeket keresgélni. Aztán keresgéltem, keresgéltem, még mindig keresgéltem...míg végül megtaláltam a számomra megfelelőt, és akkor kezdetét vette a jelentkezési folyamat.
Ez a folyamat egy több hónapot felölelő, és idegeket nem kímélő, nagyon hosszú procedúra volt, amit részletesebben most nem szeretnék ecsetelni, mert valószínűleg már unjátok a rizsát.. :D

Tehát, egy szónak is száz a vége: felvettek és jelenleg is itt, Kashimadában (Tokyotol kb. 20 percnyire) a Mitsubishi-Fuso cégnél vagyok marketinges gyakornok.

Na, és akkor most, egy kis ízelítő után, immáron remélhetőleg mindenki képben van, szóval jöhetnek az eddigi élménybeszámolóim, Japánkodásaim.. :)

Úgy terveztem, hogy a továbbiakban majd megpróbálom a témákat külön lebontani, és mindegyikről egy-egy sajátos részt írni. Úgy, mint pl. (emberek, étel, munka, stb..)

(Kicsi a nyüzsi..)

On the 11th of August I flown from Hungary to Japan.
Well, not quite directly because I had to change in Dubai. The trip to Dubai took 5,5 hours which was kind of ok, but afterwords it was like eternity.

(It was our airplane - Boeing 777-300 )

Why was it eternity? Because I had to wait approximately 8 hours to the connection.
At first I thought I could easily handle it, since I'll have free wifi..well, I was kind of wrong. I had a free wifi access only for a god damn hour. The rest of the time ohh mannn, I was just sitting in the lounge or walking up and down in the terminal.
Furthermore, my possibilities were limited, since it was night and I had my 30kg's luggage. That meant I didn't go out for a night "sightseeing". (I mean seriously, who wants to go out with his luggage? :D)
So it was super boring. I think I was having the best 8 hours of my life :)

Anyway, the time has passed (as fast as a snail), so finally I was on my way to Tokyo. Wohoooo!
I mean yeah, except the upcoming 10 hours of flight, there was nothing else between me and the land of rising sun..:)

During the aviation nothing special happened, except that one of the passengers next to me started to puke, while the cabin crew was serving the dinner..what a timing..:))

Well after all, I was finally there at Hanada Airport in Tokyo - what a relief, I thought.
Actually at first you can’t really realize, that you’re on the other side of the world, just like that - especially after a very long journey. But, yeah I was there alone among the Japanese people..crazy.

(We just arrived to the aerospace of Japan)

Hold on! The story doesn't end here. Now because of another timezone (GMT+9), the current time was around 23:00 that meant I couldn’t get my keys for my accommodation, which was already reserved (more nerve tests were on the way, how long can he handle this waiting period?). So I had to wait another 8 hours at the airport to get my keys in the morning.
Ohhhhhh boyyyyy, if waiting was an eternity in Dubai, than this was, I don’t even know what it was..JUST WAY TOO LONG!
Of course the wifi didn’t work either, despite it was free this time.
However, I was able to find one tiny spot in the whole fucking airport where the signal was strong enough to provide me a decent access. Guess where it was.
ON THE BLOODY ESCALATOR!! UNBELIEVABLE!!
Can you imagine? In the home of tech and robots there's no free wifi at the airport. I thought I was going crazy :DD
I could have going up and down on the escalator like an idiot, but no, I didn't. Even though I tried it twice, but then I got bored..:))

(I wasn't the only one who wanted to take a nap..:)

Eventually the morning somehow came and I went to collect my keys and occupy my shared house.

Finally, YESSS! I was there, where I wanted to be and of course as an enthusiastic newcomer, I started to explore immediately. (At least to get to know what’s around me.)
Now you might wonder, weren’t you tired? - That’s right, I was and that time I was awake more than a day, but because of the jetlag, I couldn’t sleep at all. Damn these timezones..

One of the guys from my shared house (out of 16 people - crazy, right?, it’s actually up to 24 - whaat?? are you kidding me?) was really nice to me and showed the local convinient stores and so on.
It’s always good to have a local who knows the things around. Especially, when basically nothing is written in English and no one is able to communicate with you in any other language, besides Japanese.

So yeps, from this point my Japanese journey has started and it isn't about to stop until middle of February ;)

So here I am!

Yeah I know, I know, I’m a bit late with the blog, since it was planned to be started in September.
However, due to the lack of time and my supermegagiga fast net at home, I just couldn’t do it earlier.
(I mean I’m in freaking JAPAN!!! Of course I don’t have time, since you want to see as much as possible from this country)
But, what’s important that finally here it is, as I promised and you can read the following lines. ;)

To be honest, I don’t want to do an introduction section about myself, since my target audience (see below) already knows me and the ones who doesn’t, they can catch up during ;)

But, just for the record.
Obviously, you don’t have to be a scientist (especially not a british one), to find out what this blog is all about.

Not to mention that experiencing the Japanese life style, culture, people and business life, as an intern at the age of 23, before you’re about to settle somewhere in the world, it’s something, that you shouldn’t miss because probably it’s once in a lifetime opportunity.

So in the remaining months, I’ll try to keep you guys updated about my latest experiences here, in Japan (I have a lot to catch up anyway) and if you’re still interested about the way, how I see this amazing country, just stay tuned and ejnoy! ;)

Augusztus 11-én, délután 4-kor röppent fel a vasmadár Feri-hegyrű.
Bár, az utam ekkor még koránt sem Japánba vezetett, mivel még át kellett szállnom a Közel-Kelet egyik ékkövében, Dubajban.

(Kis Boeing Bp-ről)

Szóval az 5 és fél órás repcsi út után, ’’dubajoztam’’ egy kicsit.. ;) Nyilván nem az elhíresült módon, sőt ami azt illeti sehogy sem.
Lévén, hogy a gép éjfél körül landolt, a szabadságom eléggé korlátozva volt, hiszen egy 30kg-os bőrönddel kinek esik jól mászkálni a dubaji éjszakában. Szóval a limitált, egy órás wifi használat mellett, gondolhatjátok, hogy a fennmaradó 7 órát, olvasással, fel-le járkálással, a különböző butikok nézegetésével, de még ennél is több ücsörgéssel töltöttem.
Aztán az örökkévalóságnak tűnő várakozás után végre, reggel 8-kor már a Boeing fedélzetén tudhattam magam, és már csak az a röpke 10 órás út állt köztem, és a felkelőnap országa között.

A hosszú út alatt igazság szerint semmi említésre méltó dolog nem történt, leszámítva, hogy a mellettem ülő utasnak pont akkor jutott eszébe behányni, amikor is a vacsorát szolgálták fel. :'D
Egyébként sok zene, sorozatnézés, és időnkénti 1-1 órás szundival nem is tűnt olyan vészesnek. (Jah mégse..)

(Ez mán Japán légtere koma)

Aztán, végre ott voltam. Megérkeztem.
Illetve mégsem oda, ahová szerettem volna. Ugyanis, a 7 órás időeltérésnek köszönhetően (GMT+9), ismételten este 11 óra körül érkeztem meg, ami azt jelentette, hogy a kulcsokat az előre lefoglalt szálláshoz csak másnap, reggel 8-kor vehettem át.
Úgyhogy igen, reggel 6-ig élvezhettem a hanadai reptér által nyújtott kedvező lehetőségeket (padon való ücsörgés és fekvés). A nagybetűs, 1000-es, félkövér nagyságú ’’FREE WIFI’’ felirat ellenére, mondanom sem kell, hogy mennyi jutott nekem belőle. De hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt wifi, ugyanis VOLT! Egyetlen egy ponton, mégpedig a mozgólépcső felénél! Igen, nekem is megfordult a fejemben, hogy megyek 30-37 kört, hogy legyen egy kis netem, de a második kör után beleuntam. :)
De végül az éjszaka elszaladt, (vagy mondhatnánk, hogy csigatempóban elkúszott) és reggel fél 9 fele már a szállásomon voltam.

(Na kb. én is hasonlóképpen éreztem magamat a sok várakozás végett..:)

Friss ’’turista’’ lévén, atom nagy kíváncsisággal vetődtem bele az ismeretlen környezetem felfedezésébe. Szerencsémre még egy helyi lakótársam is felajánlotta az ’’idegenvezetést’’, így könnyebb volt a környék kiismerése.
Valószínűleg jó néhányotokban joggal merül fel a kérdés: ’’Hogyhogy nem alvás volt az első dolgom egy ilyen fárasztó út után?” – Nos, az a helyzet, hogy a már említett időeltolódás végett, a szervezetem még mindig ’’jetlagben” (időzónaváltás-szindróma, alvászavar) szenvedett, és még egy jó pár napba beletelt, míg nem teljesen hozzászokott.

Mondhatni, hogy az ide út nem éppen volt zökkenőmentes, illetve nagyon kényelmes, de azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy megérte. :))

Merülhet fel a kérdés némelyekben. Valószínűleg azt, aki olvassa neeem?! bammeg
De, hogy megfelelő választ adjak erre az igencsak szofisztikált kérdésre, akkor most figyeljetek.

Elsősorban azoknak az embereknek hoztam létre, akik még kijövetelem előtt jelezték, hogy igényt tartanának egy kisebb Facebook csoportra, vagy blogra, ahol megoszthatom az éppen aktuális élményeimet veletek.
Hát utóbbi mellett tettem le a voksomat. Így, most már nyomon tudtok követni. (persze csak amennyire engedem :)

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy csak, és kizárólag az ismerőseim olvashatják.
Bárkit szívesen látok a honlapomon, aki érdeklődik az én, saját perspektívám által bemutatott Japán iránt. (Többek között ezért is írtam egy kis háttértörténetet) – Lásd a következő alcím alatt.

(Haters gonna h8)

Na, ha egy kicsit megkéselve is, de itt vagyok!

Tudom, tudom, hogy eredetileg szeptemberre volt tervezve a blog indítása, hogy minél több mindent időben megtudjak veletek osztani, de az időhiány, meg az über gyors otthoni netem végett csak így jött ki a lépés.. :))

De a lényeg a bélyeg!
Igazából magamról sokat nem akarok írni, hisz akiknek szánom, azok már úgyis ismernek valamelyest, akik meg nem azok így jártak, viszont figyelemmel szeretnék követni a blogomat, azok majd útközbe behozhatják a lemaradásukat.

Nyilván nem kell agysebészi végzettséggel rendelkezni, hogy a cím jóvoltából rájöjjünk, hogy igazából ez a blog miről is fog szólni.

Azért mégiscsak, a kösz-öntő kedvéért, egy pár sorban azért megemlíteném.

Tehát, (erre majd a többi szekcióban is röviden ki fogok térni) úgy gondolom, ez a lehetőség nem minden egyes pillanatban adatik meg, hogy az ember eltölthessen egy ilyen, misztikus, zárt, mondhatni teljesen új világban egy félévet. Főleg nem gyakornokként - testközelből megtapasztalva nem csak a japán hétköznapi életvitelt, hanem egyenesen a japán üzleti világot.
Úgyhogy, az elkövetkezendő, illetve a fennmaradó hónapokban, igyekszem majd heti rendszerességgel frissíteni a blogomat, az éppen aktuális történésekkel, érdekességekkel. (úgyis van mit behoznom)

Szóval, ha ezek után is érdekel még Japán, akkor nézz meg egy róla szóló dokumentumfilmet illetőleg, hogy én miként élem meg, akkor nem kívánok mást, csupán jó időtöltést a honlapon! :)
(Jah, és képeket is töltök majd fel a bejegyzésekkel együtt, mert úgyis tudom, hogy az jobban érdekel titeket :D)